A lovak már egészen kislány korom óta részei az életemnek. De ez a történet valójában nem velem kezdődött.

Édesanyámtól örököltem a lovak és a lovaglás iránti szenvedélyt, és talán éppen ettől olyan különleges számomra mindaz, ami mára ebből megszületett. Hiszen amit egykor én kaptam tőle, azt ma már a saját kislányomnak adhatom tovább.

Így lett a lovak szeretetéből valami, ami generációkat köt össze.

Gyermekként még egyszerűen csak azt tudtam, hogy a lovak mellett érzem igazán azt, hogy a helyemen vagyok. Akkor még nem tudtam, hová vezet majd ez az út. Nem tudtam, hogy egyszer lesz egy hely, ahol mindaz, amit a lovaktól kaptam, egy egész világ alapjává válhat.

Aztán lassan megszületett a Markotics Birtok.

Nem egyik napról a másikra. Nem egy kész tervből.

Apró lépésekből, rengeteg munkából, lovakból, emberekből, sikerekből és kudarcokból. Hosszú nappalokból, még hosszabb éjszakákból és megszámlálhatatlan közös történetből.

Az évek során a Birtok folyamatosan változott velünk. Voltak időszakok, amikor elsősorban a lovaglásról szólt. Máskor a lovak képzéséről, a közös programokról, rendezvényekről vagy éppen egy újabb álom megvalósításáról.

Közben pedig egyre világosabbá vált számomra, hogy ennél valami többet szeretnék létrehozni.

Nem egyszerűen egy helyet, ahol lovak vannak.

Hanem egy világot, ahol a ló és az ember találkozásából valami különleges születhet.

Egy helyet, ahol egy gyermek először érintheti meg egy ló puha orrát. Ahol valaki egy előadás miatt érkezik, más egy rendezvényre, egy közös programra vagy egyszerűen azért, mert néhány órára szeretne kiszakadni abból a világból, amelyben állandóan rohanni kell.

Mert a Markotics Birtok számomra soha nem csak a lovakról szólt.

Hanem az emberekről is.

A Birtok családi hely, és a kezdetektől fogva a családommal együtt dolgoztunk azért, hogy napról napra több lehessen. Aki állatokkal és egy birtokkal él együtt, pontosan tudja, hogy itt nincs olyan, hogy lejárt a munkaidő.

Sokszor éjt nappallá téve dolgozunk, építünk, javítunk, szervezünk, gondoskodunk és újrakezdünk.

De ennek a történetnek van egy másik oldala is.

Az, amikor egy hosszú, fárasztó időszak után Édesapám előveszi a nagy bográcsot.

Felkerül a tűz fölé, lassan rotyogni kezd benne az étel, a füst felszáll, a szél pedig messzire viszi az illatát. Talán még az arra járó is érzi belőle, hogy itt bizony szívvel-lélekkel készül valami.

Nálunk ez sokkal több egy közös étkezésnél.

Ez Édesapám módszere arra, hogy egy pillanatra lelassítsa az egész csapatot.

Hogy egy nehéz nap, egy hosszú rendezvény vagy egy fárasztó időszak után végre mindenki leüljön. Ne legyen munka, telefon, következő feladat vagy rohanás.

Csak egy nagy bogrács, egy asztal és mi.

Együtt.

Talán ezekben a pillanatokban lehet a legjobban megérteni, mit jelent számunkra a Birtok.

Mert ma már nemcsak azok tesznek ezért a helyért, akikkel egy családba születtem.

Az évek során olyan emberek kerültek mellénk, akik először csapattagként érkeztek, mára azonban családtagokká váltak.

Ők a Birtok szívei és lelkei.

Azok, akik nélkül mindaz, amit ma Markotics Birtoknak nevezünk, nem létezhetne. Akik ott vannak egy előadás mögött, egy rendezvény előtt, egy hosszú nap végén és akkor is, amikor még rengeteg munka vár ránk.

Együtt etetünk, pakolunk, edzünk, szervezünk, építünk és készülünk. Együtt izgulunk, együtt örülünk a sikereknek, és együtt oldjuk meg azt is, amikor valami egészen másképp alakul, mint ahogyan elképzeltük.

Mert egy Birtok nem lehet egyetlen ember.

A Markotics Birtok mindannyiunkból egy kicsi.

A családomból.
A csapatunkból.
A lovainkból.
És azokból az emberekből, akik az évek során valamilyen módon a történetünk részévé váltak.

A lovaink pedig nemcsak társaink. Néha szolgálatba is állnak.

A lovakhoz fűződő kapcsolatunknak van egy olyan oldala is, amelyre különösen büszkék vagyunk: a lovas polgárőrség.

Mert számunkra a ló nemcsak sport, nemcsak előadás és nemcsak egy gyönyörű állat.

Társ.

Olyan társ, akivel szolgálatot is lehet teljesíteni.

A lovas polgárőrség egészen más oldalát mutatja meg annak a kapcsolatnak, amely ember és ló között kialakulhat. Itt a bizalom, a fegyelem és az összhang már nemcsak szép látvány – hanem felelősség is.

A lovainkkal járőrözünk, képzünk és készülünk. Olyan feladatokra tanítjuk őket, amelyek nyugalmat, bátorságot és feltétlen bizalmat kívánnak mindkét féltől.

És ezt a világot a bemutatóinkon is szeretjük megmutatni.

Hogy az emberek lássák: egy ló mennyi mindenre képes, ha megfelelő kapcsolat, türelem és bizalom épül közte és az embere között.

Nálunk ezért találkozik hagyomány, szolgálat, művészet és élmény.

És közben van még valami, amit talán a legnehezebb szavakba önteni.

Maga a hely.

Van ebben a tájban valami különleges.

Valami megmagyarázhatatlanul békés és nyugodt, amit nem igazán lehet egy fényképen megmutatni vagy néhány mondattal elmesélni.

Sokszor már abban a pillanatban érezni lehet, amikor az ember kiszáll az autóból.

Mintha egy kicsit halkabb lenne minden.

A hatalmas tér, a természet, a fák, a víz közelsége, a lovak látványa és az egész táj együtt teremt egy olyan érzést, amit egyszerűen át kell élni.

Talán éppen ezért szeretném, hogy aki hozzánk érkezik, ne csak egy programon vegyen részt.

Ne csak lovakat lásson.

Hanem vigyen magával valamit abból az érzésből, amit ez a hely nekünk jelent.

Egy emléket.
Egy pillanatot.
Egy történetet.

Ezért születnek az előadásaink, a lovas bemutatóink, a különleges esték és azok a programok, amelyekkel szeretnénk egy kicsit közelebb hozni egymáshoz a lovakat, az embereket és a természetet.

És közben a Birtok története még mindig íródik.

Új lovak érkeznek. Új embereket ismerünk meg. Új előadások, programok és ötletek születnek. Vannak terveink, amelyekből valóság lesz, és vannak álmaink, amelyekhez még idő kell.

Talán éppen ezért nem szeretném soha azt mondani, hogy a Markotics Birtok elkészült.

Mert ez a hely nem egy befejezett történet.

Hanem egy olyan történet, amely minden lóval, minden emberrel és minden itt átélt pillanattal kap még egy új oldalt.

És miközben minden változik és fejlődik körülöttünk, van valami, ami ugyanaz marad.

Az a szeretet és szenvedély, amelyet egykor én kaptam örökül Édesanyámtól, és amelyet ma már továbbadhatok a saját kislányomnak.

Az az összetartás, amely miatt egy hosszú nap végén Édesapám begyújt a bogrács alá, mi pedig végre mind leülünk egymás mellé.

Azok az emberek, akik valamikor csapattagként léptek be a kapun, ma pedig már a családunk részei.

És azok a lovak, akik hol a Birtokon várnak bennünket, hol egy előadás főszereplői, hol pedig velünk együtt szolgálatba indulnak.

Talán ez a Markotics Birtok.

Örökség.
Lovak.
Emberek.
Család.
Szolgálat.
Természet.
És egy hely, ahol mindez találkozhat.

Ez az én történetem.
Ez a családom története.
Ez a csapatunk története.
Ez a lovaink története.

Ez a mi történetünk.

És amikor belépsz a kapun, talán egy kicsit már a Te történeted is.

MARKOTICS BIRTOK

"Ahol az élménynek tere van."